Harmincöt éves a horvathpress alapítója

Budapest - 2008-11-21 (horvathpress)

Isten éltesse a horvathpress szellemi atyját, a mi lánglelkű eszmei vezetőnket, a Horváth Párt alapítóját, elnökét és egyben teljes tagságát, a ma 35. születésnapját ünneplő Horváth Krisztiánt!

Ma ünnepli 35. születésnapját a horváthpress szellemi vezére, a Horváth Párt alapítója, elnöke és egy személyben teljes tagsága, az igazság lánglelkű harcosa, mozgalmi nevén Malleus Veritatis: Horváth Krisztián. A horvathpress rajongói ebből az alkalomból állították össze az alábbi híradást.

Horváth Krisztián munkásságát, az emberiség, a humanizmus és az igazság oltárán végzett fáradhatatlan és önfeláldozó tevékenységét, a nemesebb világ iránti olthatatlan idealizmusát nem kell bemutatnunk az őt ismerő és értő olvasóközönségnek. Mégis, rajongóink úgy gondolták, egy kedves kis csokorral emlékeznek meg a nagy eseményről.

Horváth 500 évvel az után a Corvin János után született, aki a talán egyik legnagyobb magyar király, Hunyadi Mátyás törvénytelen fiaként soha nem lehetett a magyar trón örököse: Corvin János, bár apja fia volt, soha nem lehetett apja (méltó) örököse.

Horváth 400 évvel az után a Káldi György után született, aki 1626-ban elkészítette a kis példányszámban megjelent, ezért nem is olyan jelentős hatású első magyar teljes katolikus bibliafordítást, mely jelzett ok miatt soha nem is ért a református versenytárs, a Vizsolyi-biblia nyomába.

Horváth 300 évvel született az után a Mányoki Ádám után, aki –több más uralkodó mellett- II. Rákóczi Ferenc udvari festője is volt, s aki a magyar barokk festészet kimagasló alakjaként Drezdában halt meg – idehaza nem keresett eleget, ám szászországi udvari festői fizetését sem folyósították már neki élete utolsó éveiben: a világtehetség nem mindig kifizetődő.

Horváth 200 évvel született Csokonai Vitéz Mihály után, aki bár – a korabeli magyarországi viszonyok ellenére - kiválóan ismerte Európa gondolkodását, kultúráját, s aki fiatalon úgy halt meg, hogy Európa mégsem ismerte fel őt és az ő irodalmi nagyságát.

Horváth 100 évvel született az után a Bánffy Miklós után, aki bár korábban a Bethlen-kormány külügyére volt, felismerte, hogy az erdélyi magyarság megmaradásáért elsősorban Erdélyben kell küzdeni, s ezért hazatér Erdélybe, ahol a román királytól személyesen kapja meg a román állampolgárságot. Érdekesség, hogy Bánffy az irodalomban és a képzőművészetekben is jeleskedett: kortársai és közvetlen utókora azonban messzemenően nem ismerte fel.

Horváth ilyen karmikus előzmények után abban az 1973-as évben látja meg a napvilágot, amikor a dübörgő világgazdaságot megakasztja az olajválság. Mindezek után talán nem meglepő, hogy a gimnáziumba még Kádár János idején beiratkozott, de azt már Antall József alatt elvégző Horváthban kialakul a predestinatív alapokon nyugvó ún. vainstream érdeklődés, élesen szembehelyezkedve az ún. mainstream „értékrenddel”. E predestinatív világnézet a perifériák iránti érdeklődésre ösztökéli Horváthot.

1989-ben ismerkedik meg az eszperantóval, melyben talán legjobban manifesztálódik Horváth végtelen idealizmusa. A mindvégig európai értékrendű Horváth érdeklődése a továbbiakban is erősen a perifériák felé irányul: előbb spanyol majd bolgár szakon is végez (csak zárójelben jeleznénk, hogy Horváth foglalkozott élete során a portugál és a latin nyelv oktatásával is, melyek talán szintén nem a legkeresettebb nyelvek a mai Magyarországon).

Horváth 1998-ban tör be a tudományos életbe, szintén nem kevésbé másodvonalat érintő publikációjával, melynek címe: Az 1904-es szerb-bolgár szerződések. Ezt az alapművet aztán követik még a Szultáni fermán a bolgár exarchátus megalapításáról (1870. február 28.), Az 1902-es orosz-bolgár katonai konvenció, a nagysikerű Dokumentumok az 1911-1912-es olasz-török háborúból. Némi kihagyás után következik a Készségfejlesztő gyakorlatok spanyol középfokú általános és gazdasági nyelvvizsgák hallás utáni szövegértéséhez és a Készségfejlesztő gyakorlatok. Eszperantó hallás utáni szövegértés.

E vitathatatlan érdemek mellett Horváth a gúny jelmezébe bújva szembeszáll az emberiség legnagyobb ellenségével: a szellemi sötétséggel. Kifigurázza a jobb- és baloldali szélsőségeket, s élére áll a fogyasztói társadalom rákfenéje, a szellemi tompaság elleni küzdelemnek: megalapítja a horvathpresst, a Celebhalál[1] c. folyóiratot, a Börtönbe Minden Politikussal[2] és a Magyar Megbékélés[3] nevű apolitikus mozgalmakat. Horváth írásaiban hitet tesz a Kárpát-medence népeinek megbékélése mellett: Pártja, a Horváth Párt törvényjavaslata szerint a 2015/16-os tanévtől kötelezően választható a magyar iskolákban a szlovák, a román, az ukrán, a szerb, a horvát és a szlovén, melyek egyikéből a diploma megszerzésének feltételeként középfokú állami nyelvvizsgát is kell tenni a jövő végzőseinek.

Horváth és Pártja küzd az elnyomott népek szabadságáért, kulturális önállóságért, a vérszívó kapitalizmus ellen, továbbá hitet tesz a jog, az igazság és a béke mellett.

Horváth mindemellett bérelt I. kerületi lakásban lakik, tulajdona úgyszólván semmi (használt, vírusos számítógép, tv, töménytelen antikvár könyv). Gyermekei nincsenek.

-horvathpress-

---

[1] Logója a lefejezett és felnégyelt Hajdú Péter.

[2] Emblémája egy rácsok mögé zárt politikus.

[3] Emblémája egy árpádsávos (exvörös)csillag.