Robert Merle: Veszedelem és dicsőség

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2005 (újrakiadás)
Fordító: Kamocsay Ildikó
Eredeti cím: Le gloire et les périls
Oldalszám: 424
Ára: 2500 Ft

Az előző kötetben (Liliom és bíbor) nem csupán Armand du Plessis de Richelieu bíboros helyzetének megszilárdulásának lehettünk tanúi, hanem Orbieu gróf első komolyabb hadivállalkozásának is, melynek során Ré szigetének erődjét védték az angolokkal szemben (akiknek jelenlétére szintén az előző részben kaptunk magyarázatot), s hősiességüknek, illetve a szerencsének köszönhetően sikerült is megtartaniuk.

Mindezen események csak előjátékul szolgáltak a király valódi tervének kivitelezéséhez, a hugenották fővárosának tartott La Rochelle elfoglalásához. Ez azonban - eme kedvező előjel ellenére sem - volt egyszerű eset, lévén a várost az évek óta húzódó ellenségeskedések miatt alaposan megerősítették, és tengeri kikötőjének köszönhetően biztosítva volt az utánpótlás beszerzése is.
A támadók helyzetét az sem könnyítette meg, hogy három parancsnok (marsall), a bíboros és a király határozta meg a követendő stratégiát. És persze nem mindig értettek egyet. Sőt.

Érdekességképpen: Dumas testőrei az ostrom alatt költötték el ama emlékezetes ebédjüket, miközben a hugenották igyekeztek elfoglalni az étkezés helyszínéül szolgáló erődítményt.

Az egy évig elhúzódó ostrom, amit a katolikusok eleve blokád és kiéheztetés révén kívántak megnyerni, végül Richelieu bíboros újszerű taktikai javaslatának köszönhetően ért véget. Az ötlet lényege az volt, hogy az öböl bejáratánál kőgátat emeltek, amin sem élelem, sem katonai utánpótlás nem juthatott be. Persze az ötlet nem volt túl népszerű az ellenzék tagjainak közében, ráadásul meglehetősen sokba is került.

Hősünk, Pierre Emmanuel de Siorac természetesen nem csupán a harcokban veszi ki részét, hanem a hálószobákban is jeleskedik - de ezen ugye már senki sem lepődik meg. Azon viszont már igen, hogy most először a házasság, a családalapítás gondolatai is felmerül a csapodár fiatalemberben.

Az ármánykodással és intrikákkal fűszerezett történelem - ahogy azt a szerző mesterien láttatja - legalább annyira izgalmas tud lenni, mint egy napjainkban készült akcióregény. A szereplők jellemrajzai mesteriek, a számos idegen kifejezés pedig erősíti a korabeli hangulatot. Ami remélhetőleg a hátralévő két kötetben (Ármány és cselszövés, Pallos és szerelem) is megmarad majd.

Horvathpress értékelés: A sorozat 11. köteteként álló mű önállóan is megállja a helyét. La Rochelle ostroma olyan esemény, melyről talán még ma is lehet érdekesen írni. Nem elhallgatandó azonban, hogy a sorozat első négy-öt kötetének lendülete talán némileg már sablonossá válik a 11. kötet táján, amikor már nem is az eredeti főhős, a jelenlegi kötet hősének atyja a főszereplő: az egész történet afféle Rocky 38-érzést kelt az olvasóban, legjobb szándékai ellenére is. A gáláns lovag, aki uralkodója és bíborosa valamint a női nem kegyeit lesve kotnyelesen ott van Franciaország, a világ és minden hálószoba legfontosabb eseményeinél, s haja szálának görbülése nélkül is (másodgenerációs nemesként) eléri a hercegi és pairi rangot...Na igen, ez már teljesítmény.
Csodás lektűr, kiváló nyelvezettel. S mindezen túl: tanulságos történet házasulandóknak és leendő politikusoknak.
A horvathpress szerkesztősége, mely 2006 nyarán kezdte újraolvasni a sorozatot, kellemes izgalommal várja a hátralévő két kötet izgalmait.

Idézetek a műből:

"Uramatyám!, gondoltam, mekkora kockázatot vállalunk, amikor fejest ugrunk a házasságba!Ráadásul vakon, hiszen szerelmünk tárgyát csupán az együtt töltött hétköznapok során ismerhetjük meg."

"A teremtésit!, gondoltam, Machiavelli semmi újat nem talált ki. A gentil sesso ösztönösen tudja régről mindazt, amit ő a saját találmányának gondolt."

"Nem kerülte el figyelmemet, hogy Richelieu láthatólag sokkal jobban érzi magát térdnadrágban, mint a rangjához illő felséges, bíborszínű reverendában."

"-Descartes? Ki az a Descartes?
- Azok szerint, akik már hallották beszélni, az új Arisztotelész.
- És mit írt, amivel kiérdemelte ezt a rangot?
- Még semmit sem tett közzé. [...] Egy rozzant kalyibában lakik, amiben nincs is más, csak egy nagy kályha, meg egy kis szolgálólány, mindkettő arra szolgál, hogy őt melegítse."
- Nagyszerű! Végre egy filozófus, akinek megvan a magához való esze! És a kályhán és a szolgálóleánykán kívül mivel foglalkozik?
- Gondolkodik. [...]"

"Ördögbe az elvekkel! Megmondom én, mi az igazság, Perrette. Azért nem akartam, hogy te maradj a szobalányom, mert túlságosan is tetszel."

"...kössön békét az angolokkal, hiszen a Habsburgok pillanatnyilag sokkal nagyobb veszélyt jelentenek Farnciaország számára".

"Lord Buckingham az oka minden nyomorúságunknak, országunkban közveszedelemnek tekinthető ez az ember."

"Micsoda? - kiáltottam fel. - A bíboros kártyázik?"

"A La Rochelle-ieket az éhezés már túlságosan legyöngítette ahhoz, hogy kitöréssel próbálkozzanak, és a bíboros szerint nincs értelme támadást intézni ellenük, amely esetleg sok jó emberünk életébe kerülne."

"-A papok mit mondanak?"

"-A herceget meggyilkolták? - kérdeztem elképedve."

"...ez az úr, akit itt látnak, Orbieu hercege, Franciaország pairje."

"Spes quidem fallax, sed tamen apta dea est - A reménység csalóka istennő, de kényelmes dolog bíznunk benne."

"De ez már egy másik történet, asszonyom..."