Esterházy Péter: Egy nő

Magvető, Bp., 1995.
Közel száz apró prózai - jóllehet ironizált lírával feltöltött - szkeccs alkotja Esterházy új könyvét, de a folyamatosan végigszámozott fejezeteknek mind ugyanaz a címe, mint a köteté: Egy nő. Sőt az írások első mondata is ugyanúgy szól ("Van egy nő"). A férfi beszédének variatív változatait kapjuk, amely az "egy"-ről, az egyetlen szeretett női lényről beszél, morfondíroz, akiről áradozik, akitől ámuldozik és tart.
Ez a frivolizált és jócskán erotizált férfivallomás két ige, két taszító-vonzó és egymásba átcsapó pólusú érzés köré van komponálva: szeret és gyűlöl - vagyis az "odi et amo", a klasszikus költői, szerelmi antinómia tengelye körül forgatja a mai író beszédét. A féltékenység, a rajongás, az elhagyás félelme, a vágy, a kioktatás, a megalkuvás, a kiszolgáltatottság, a félelem, az asszonyi uralkodás és a kacér kihívás és még sok-sok érzelmi motívum tematizálódik a kötet egységeiben, melyek hálószobai, konyhai, nappali, utcai, gyalogos és autós szituációk könnyed háttér-sziluettjeit is felvillantják. Miközben Esterházy a tőle megszokott könnyedséggel és a szerelmi erotika dolgainak sejtetett és néven nevező megfogalmazásaival játszadozva ábrázol mélypszichológiát, kulturális mintákat kamatoztatván futtatva szerelmi "egyperceseit" - az olvasó sejteni véli, hogy az írót a siker most sem fogja elhagyni.
Színes, élvezetes, komolyat és könnyedet vegyítő könyv ez - a személyes hangvételű, publicisztikákon is iskolázott szerző kamatoztatja benne tudását, igényesen szórakoztató művészi készséget.

http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0512

Horvathpress értékelés (a horvathpress atyja a kötetet végzős gimnáziumi osztályától kapta ajándékba, 2006-ban, a Lauder Javnéban):

Minden további nélkül álljon itt néhány idézet a műből:

"Van egy nő. Szeret."

"Van egy nő. Gyűlöl."

"Nem beszélhetek nyíltan, súgja néha a kagylóba."

"Mászkálnak rajta a csókok, a nyakán, a barnára sült íven, orca, orr, szemgödör, csók a tekintetben, halánték, fejtető, megmozdulnak a combok, moccannak csupán, érintenek és elválnak, és bordák és csontok..."

"Van egy nő. Gyűlöl. Szájszaga van."

"Van egy nő. Szeret. Szerintem finn. Kezdetben mondogattuk is egymásnak, hogy rokonok vagyunk. Kegyed is finnugor?"

"Van egy nő. Szeret. Jól szeretkezik. Magyarán istenien baszik. Nehéz volna megmondani, miért."

"Van egy nő. Gyűlöl. Szünös-szüntelen kirúg."

"Amikor ő gyűlöl, én szeretem, amikor ő szeret, én gyűlölöm. Más eset nincs."

"Van egy nő. Szeret, nagyon szeret. Furtonfúrt máshoz megy hozzá."

"Van egy nő. Gyűlöl. Szeretem. Megáll az eszem, olyan szép lába van."

"Van egy nő. Szeret. Gyűlölöm. Ez idő szerint elsődlegesen a combjai iránt - gyönyörű melle van - érzek elkötelezettséget, a combjait szeretem ma, a combjának belső, bársonyos felét. Órákig tudom simogatni, nyalni."

"Van egy nő. Szeret. Szeretem. Momentán unom a testét. Itt forgolódik mellettem. Kiverem a farkam inkább."

"Van egy nő. Szeret. Sohase zihál. Mért nem?

"Van egy nő. Gyűlöl. Szeret, ámbátor fél a farkamtól, mint ördög a tömjénfüsttől."

"Van egy nő. Gyűlöl. Szemérmetlen, amit elfogadok, bár nem biztatom."

"Van egy nő. Szeret. Egyre kevésbé szeret, és egyre jobban kíván."